2014. augusztus 26., kedd

Legjobb rajzaim

Üdv újra! 


Sokan írták már nekem azt, hogy tegyek ki egy pár rajzot. Hát itt is lennének.
Ez az első kép egy F1-fanart, Középen a kedvencemmel, Kimi Räikkönen-nel. Bal bal a Lotus F1 Team versenyzője, Romain Grosjean látható, jobb oldalon pedig Kimi csapattársa, Fernando Alonso.
Ez a kép Kimi idei versenyjárművét tükrözi szemből, a Ferrari F14T-t.  Hosszadalmas munka volt megrajzolni, de még mindig nem az igazi. Ez életem első Forma 1-es autója, ezért nagyon büszke vagyok rá.

Az utolsó kép pedig egy limitált szériás Ferrari-t ábrázol, a LaFerrari-t. Összesen 499 db-ot gyártottak belőle, de még a gyártás kezdete előtt megvették az összeset. Egy 800 Le-s V12-es motor hajtja, meg még kapott mellé egy 163 Le-s villanymotrot is. Így az össz teljesítménye 963 Le.


Remélem tetszettek a rajzok és a leírások, várom a kritikákat és a kommenteket. Mindenkinek szép napot! 

2014. július 6., vasárnap

Lucy, a nagy felfedező

  Lucy, a nagy felfedező  

    Egy szép nyári reggel felkeltem az ágyból. Szokásosan kimentem reggelit készíteni, aztân zuhanyoztam és felöltöztem. Bementem a szobámban, kerültem az erkélyre és hagytam, hogy fújja a hajam a szél.  
    Flóra vagyok, egy 14 èves lány. Szeretem az állatokat és mindig egy kutyust kértem, mikor kérni lehetett. A szüleim pedig sosem engedték nekem. Ha láttam kóbor kutyákat az utcán, mindig odamentem és megsimogattam őket. Anya nem engedte meg, mert nagyon piszkos állatnak tartotta őket. Apa azért, mert szerinte nem tudnám ellátni a kutyát. Én viszont hiába mondtam, hogy nincsenek barátaim, csak annyit mondtak: "Szerezz barátokat, nem kell a kisállat!" Nem hallgattak meg.             Elmentem, úgy gondoltam kicsit sétálok az utcán.
Kinyitottam az ajtót és megláttam a lábtörlőn egy aranyos sárga golden retrivert. Azonnal megszerettem. Fogtam a kezembe és elfutottam a lehető legmesszebbre. Eljutottam az erdőbe vele, letettem a fűbe és elkezdtem simogatni a hátát. Selymes tapintású rövid szőre csiklandozta a tenyeremet. Mikor rátévedt a kezem a nyakára, megláttam rajta egy nyakörvet. Kicsit elkeseredtem, mivel azt gondoltam, vissza kell vinnem a gazdájának. Elolvastam, milyen címre kell elvinnem. Nagy meglepetésmre ez állt rajta: "Sok szerettel Flórának." Meglepődtem és megöleltem a kutyust.
- Te mostmár az enyém vagy! - kiáltottam boldogn - de mi legyen a neved? Egy kis töprengés után rájöttem.
- Lucy-nek foglak nevezni. Pontosan illik egy ilyen szép kislánynak, mint te vagy.
Lassan kezdett az idő dél felé közeledni. Muszáj volt hazamennem. De egy kérdés felmerült bennem: Hová teszem addig Lucy-t? Nem hagyhattam ott, így hazavittem. Tudtam, hogy nem fognak neki örülni.
Mikor hazaértem, éppen senki sem volt a láthatáron. Gyorsan becsempésztem a szobámba, letettem az ajtó mögé és rátettem egy kartondobozt a kutyusra. Gondosan kilyukasztottam a tetejét, hogy azért kapjon levegőt, majd becsuktam a szobaajtót és elindultam ebédelni.
- Szia kicsim! - szólt kedvesen anya - jól aludtál?
- Nem anya, nem! - vallottam be őszintén - nem tudok mostanában jól aludni.
- Miért nem? Valaki bántott?
- Igen, bántott. Méghozzá te!
- Mivel kislányom? Mivel? - faggatózott anya.
- A kutyusos témával. Nem engedsz nekem egy kisállatot sem, pedig hamarosan 15 éves leszek! - mondtam, majd felrohantam a szobámba Lucy-hez. Gyorsan levettem a dobozt róla, felkaptam és felültem az ágyamra vele. 
- Oh, drága Lucy-kém! Attól félek, ha anya tudomást szerez rólad, kidob a házból vagy elküld egy menhelyre. - beszéltem Lucy-nek, miközben simogattam a puha bundáját.
Kaptam erre választ is: Lucy megnyalta az arcomat. Egyszer kopogtak a szobám ajtaján. - Flóra, kicsim, nyisd ki az ajtót kérlek! - szólt át az ajtón keresztül. Nagyon megilyedtem, hirtelen bedugtam Lucy-t a takaró alá.
- Kérlek maradj ott és nemozdulj! - suttogtam neki.
Elmentem és kinyitottam az ajtót, majd leültem az ágyra Lucy elé. Anya bejött, majd ő is odaült mellém.
- Nagyon sajnálom. - mondta anya.
- Ch! Mit sajnálsz? Azt, hogy nem engedsz nekem egy kiskutyát? - válaszoltam mérgesen.
Hirtelen hallottunk egy pufannást, meg egy halk nyüszítést.
- Mi volt ez? - kérdezte anya ingerülten, majd odament az ágy végébe és meglátta Lucy-t.
- Flóra, ez mitkeres itt? - szólt idegesen - megmondtuk, hogy nincs kisállat! Honnan szedted?
- Reggel mikor felkeltem, elmentem sétálni. Mikor kinyitottam az ajtót, a lábtörlőn ez a kutyuska feküdt. Megnéztem a nyakörvét, hogy kihez tartozik, de csak ennyi volt ráírva, amit látsz te is rajta. - magyaráztam neki.
-"Sok szeretettel Flórának" - olvasta fel hangosn és Lucy őt is megnyalta - Végülis, nagyon aranyos. Megtarthatod!
- Köszi anya! - feleltem kedvesen, majd megöleltem.
Ezzel a nagy lendülettel kikaptam a kezéből Lucy-t és elvittem sétálni. Boldogan jött utánam, nem zavarták az autók, a biciklisek, meg a gyalogosok. A kisebb gyerekek megsimogatták a puha fejét. Lucy élvezte a késztetést, azt, hogy ennyire szerették az emberek. Elmentünk az erdőig, majd vissza. Lucy annyira elfáradt, hogy mikor feltettem az ágyra, azonnal elaludt.
     Teltek múltak a hónapok. 6 hónap múlva Lucy már nagyon szép, nagy kutya lett. Gyönyörű aranysárga bundáján csillogott az őszi napsugár. Reggel Lucy keltett mindig, amikor suliba kellett menni. Előtte mindig elvittem sétálni, majd vettem neki egy gyönyörű nyakörvet, aminek az adattábláját otthon elkészítettem. Aztán elmentem a suliba. Mikor hazajöttem, akkor olyan jó volt, hogy Lucy odaszaladt hozzám és megnyaldosta az arcomat. De egy nap mikor hazaértem, nem jött elém. Hiába hívtam, nem jött. Nagyon megilyedtem, ezért körbejártam az egész lakást, de nem találtam sehol. Felmentem a szobàmba és nyomtattam plakátokat, amiket a városba mindenhol kiraktam. Hosszú napokig csak lestem a telefonom és sírtam az ágyamban. 2 hét múlva megcsörrent a telefon. Felvettem. Egy kedves női hang közölte, hogy látta a menhelyen a kutyust. Rögtön odasiettem, megnéztem a ketreceket és megpillantottam Lucy-t. Nagyon meglepődtem! Le volt soványodva, alig tudott mozogni és a szőre is gubancos volt. Kinyitottam az ajtót. Lucy nehezen, de odakúszott hozzám. 
- Látom ez a te kutyusod! - szólalt meg a gondozó.
- Igen, az enyém! Hogy került ide? - kérdeztem a fickótól.
-Mentünk egy gyűlésre és megláttuk az út szélén feküdni. Megnéztük, hogy van-e gazdája és láttuk a te nevedet. Flóra, ugye?
- Igen, én vagyok. - jelentettem ki - miért ilyen furcsa?
- Valószínűleg eltört a lába, azért nem tud mozogni. Bevittük a dokihoz, de csak a gazdi beleegyezésével lehet vele bármit is kezdeni. A recepciós nő hívott fel téged.
- Oh, drága Lucy-m! Elviszlek a dokihoz!
     A fiú elkísért az orvoshoz. Beleegyeztem a műtétbe. Sokat kellett várnom, mire kiszóltak, minden rendben van. Azt mondták, 3 hét múlva rendbe fog jönni. Minden nap vittem neki az ételt, megfürdettem, kifésültem a szőrét. Mikor letelt a 3 hét, boldogan mentünk haza mind a ketten.
     Így sikerült megmentenem Lucy életét, aki nagyon hálás volt nekem ezért. Volt egy barátom, akit sohasem felejtek el. Mindig emlékezni fogok ezekre a napokra, amiket együtt, boldogan éltünk át.

2014. június 9., hétfő

RUSH - Hajsza a győzelemért

Most a kedvenc filmemről fogok írni. Ez pedig a: RUSH - Hajsza a győzelemért. Nagyon megtetszett nekem. Mikor meghallottam, hogy magyar szinkronnal is megjelent, azonnal utánakerestem. Nem csalódtam benne! Megtetszett. Érdekelt eddig is az, hogy mi történt 1976. augusztus 1-jén. Már tudom. Most viszont teszek egy rövid ismertetőt a filmről. James Hunt és Niki Lauda rivalizálásáról szól egészen a Forma 3-tól a Forma 1-ig. Hunt hatalmas sikereket arat az F3-ban, de egyszer jön Lauda, aki le akarja söpörni Hunt-ot a pályáról. Egy idő után Lauda bevásárolja magát az F1-be. Okosabb, mint az egész csapat, egy éjszaka alatt teljesen újraépítik az autót, ami kettő másodperccel jobb kört teljesít. Mikor ezt Hunt megtudja, ő is menni akar az F1-be. A csapatfőnök, Haskat, létrehoz neki egy saját csapatot saját autóval: Haskat Racing néven. Hunt jól is megy vele, de nincsenek szponzorok így bezárt az üzem, új csapatot kell találnia. Eközben Lauda leigazol a Ferrari-hoz. Végül Hunt is kap ülést a McLaren-nél. Lauda jobban megy egészen 1976. aug. 1-ig, amikor egy baleset következtében 500 fokos tűzben életveszélyes égési sérüléseket kap. Addig míg ő a kórházban van, Hunt sorra nyeri a versenyeket. Ebből erőt merít Lauda, és a balesete után 28 nap múlva ő is visszatér az F1-be. Abban az évben Hunt lesz a Világbajnok, majd később visszavonul. Lauda utána mégegyszer Bajnok lett. Hunt 46 évesen meghalt, Lauda pedig a mái napig is él. Ennyi lenne ez a rövid összefoglaló. Akinek megtetszett, az bátran nézze meg. Nem fog benne csalódni! :)

2014. március 26., szerda

Érdeklődéseim

Újra itt! Ebben a bejegyzésemben az érdeklődéseimről lesz szó. Kérlek kisérjétek figyelemmel ezt is, mint a többit. :) Én speciálisan furcsa egyéniség vagyok, mivel én jobban szeretem az autókat, mint pl. a sminkeket. Jobban szeretek autókat rajzolni, mint pl. a szerelemről valamit. Lehet, hogy ez csak azért van, mert nekem nincsen "senkim". A kedvenc autómárkám a Ferrari és ezt sose feledem el. Próbáltam már más autókat is de azok közül egyik sem lett olyan, amilyennek én szerettem volna. A kedvenc Forma-1-es pilótám Kimi Räikkönen. Lehet, hogy azért, mert hasonlítunk, lehet, hogy másért. Nem nagyon tudom megmondani. Borzasztóan imádom a beszólásait. :) Vannak személyes kedvenceim is, de jobb, ha azokat nem írom le, mert az "sértő tartalmakat" tartalmaz. Szerintem ő a legjobb fej az egész Száguldó Cirkuszban. Egyenlőre ennyi lenne, majd még írok, ha tudok és találok valami érdekeset. :) Addig is: Várom a kommenteket mindenkitől! ;)

2014. március 22., szombat

Kicsikét magamról, röviden

Hát... Az néző pont kérdése, hogy hogyan ítéltek meg engem. 14 éves vagyok, Nikinek hívnak, bár én jobban szeretem a Nicole-t. A becenév az mindegy. Véleményem szerint humoros vagyok. Sokat szoktunk a barátaimmal szívózni a suliban. Mindig fel tudok vidítani a hülyeségemmel valakit. :) Kedves, barátságos vagyok. Az igaz, hogy nincsen "pasim", de nem is keresek! Imádok focizni a fiúkkal, vagy esetleg görkorizni a lányokkal. Akit ki nem állhatok, azzal tudok bunkó lenni. Nem is kicsit. Viszont a tanáraim szerint reális és szókimondó vagyok, megmondom a véleményemet. Ezzel is gondok vannak. A többség azért nem szeret, mert nagy a szám. Erről nem tehetek! Sajnálom! :) Sokan meg szeretnének változtatni, de én viszont nem szeretném magamat. Az osztályból végülis (mindenki ezt mondja), én vagyok az, akivel mindenki kijön. Szeretek rajzolni (Főleg Ferrari-ka) :) Szerintem rólam ennyi volt, ha még valami kérdésetek van, akkor írjatok Kommenteket. :)